Ezen a változatos domborzatú, hatalmas területen több típusa élt, illetve fejlődött ki annak a hegyi lónak, amelynek képe (szobra) a római korból maradt ránk, amely spanyol, andalúziai vérrel is nemesedett, s amelynek szakszerű tenyésztése a salzburgi érsek 1675. évi riesi méneséhez kötődik.

A 162-164 cm magas, durvább csontú, nehéz fejű, rövid, izmos nyakú, hosszú, hajlott hátú, csapott farú, laza izületeket, hegyfaltipró állást mutató és nagy, terült patájú pinzgaui hozzánk Vas és Sopron megyébe szivárgott be. Jellegzetes színe a párductarka, a deres, a sárga és néha pej. Modernebb változata az osztrák oberländer, amely gyakran pej vagy fekete színű.

A pinzgauinál kisebb, élénkebb, finomabb a Mura-Dráva mentén Szlavóniában kialakult muraközi, amelynek tenyésztésében a mozgó fedeztető rendszer, az arab hatás jól látszott. Feje arányosan kicsi, inkább arabos, csukafej, nyaka izmos, középhosszú hátvonal, jó kötés, széles, kissé barázdált far, szikárabb izületek és kemény paták jellemzik. Könnyen mozgó fajta.

A Muraközzel határos magyar részen később jelent meg, mint az ország egyéb helyein. Ennek megértéséhez ismerni kell a XVII-XVIII. század magyar lótenyésztési politikáját. Az 1894. évi XII. törvény a ló tenyészkörzetesítését írja elő. Eszerint igásjellegű beszivárgást az ország dunántúli részének nyugati szegélyén találhatunk.

Az ország többi része hátastípusú lovat tenyészt, amely a katonaság lóigényének teljes mértékben megfelel. Ugyanakkor hódít tovább az intenzív talajművelés és növénytermesztés. Kellene tehát biztos igásállat, amely "gyorsabb, mint az ökör" és "nem csak 4-5 q hasznos tehert bír el". Az ilyen igásló hiányzik legjobban a közép- és a nagybirtokon.

S íme 1893-ban a gazdasági lapokban a következő hirdetések jelennek meg:

"A muraközi lovak beszerzési forrása c. kérdésre a felelet: muraközi lovakat nagy mennyiségben lehet beszerezni a szentkereszti, szentannai, csáktornyai, perlaki és varasdi vásárokon. Ezer számra hozzák fel a parasztok oda lovaikat, amelyeknek 2/3-át olaszok vásárolják meg. Annyi az olasz vevő ezeken a vásárokon, hogy szinte Olaszországba képzeli magát az ember, a sok olasz szó hallatára. Meg kell azonban jegyeznünk azt, hogy csakis őszi vásárokon lehet ott lovakat vásárolni, mert a paraszt tavasszal és nyáron nem ad el, úgy okoskodva, hogy akkor a tartása a lónak ingyenben van és ezzel mond is valamit. Az árak 250-300 Ft-ig váltakoznak fiatal 3 éves lovaknál. Kiváló példányok azonban ezen felül is kelnek el, néha sokkal magasabb áron."

A másik idézet pedig: "ami az árat illeti, jobb minőségű 4 éves mént vagy kancát lehet venni 200-300 Ft-ért. De vannak példányok, amelyeket 300-400 Ft-ért, sőt még feljebb is fizetnek az olaszok. Anyakanca beszerzése a legnehezebb, a jó anyagtól egyik gazda sem válik meg szívesen, de 1 és 2 éves csikóból igen szép példányokat lehet beszerezni."

A közép- és nagybirtok hangot ad muraközi ló igényének. Joggal kérdezhetjük, hogy a parasztság miért nem, hiszen éppen személyesen nekik kellett kisgazdaságaikban hátas típusú fajtákkal igásmunkát végezni.

Azért hallgattak, mert hallgatniuk kellett, mert hallgatásra kényszerítette őket a tenyészkörzeti törvény, amely csak Dunántúl nyugati szegélyén engedte meg nehéz ló tartását. De a Dunántúl, a bácskai, az abaúji, a szabolcsi nagygazdaságok Muraközből szerezték be igáslószükségletüket.

A gazdasági lapok 1910. júniusi száma "A Muraközi ló az alföldi gazdaságokban" című cikkében így számolt be erről:

"Úgy hiszem, nem tévedek midőn a cikkírónak a muraközi lóról nyilvánított kedvezőtlen véleményét annak tulajdonítom, hogy azon lovak, amelyek ezen véleményének megalkotásához vezettek, nem tulajdonképpeni »muraközi« lovak, hanem valamely más vidékről származó, duplafarú nehézlovak, amilyenek pl. Vas-vármegye és Sopron-vármegyében találhatók, melyek a határszélen átterjedt pinzgaui és stejer lovaktól származhatnak.

Erre vonatkozó tapasztalataimat merítem abból, hogy a vezetésem alatt lévő uradalomban Tolna-vármegyében részben hullámos fekvésű, homokos, részben ármentesített ún. berek-talajon éppenúgy, mint Baranya-vármegyében - talán még délibb fekvésű, meredek, hegyes-völgyes, nagyon kötött talajon az itt tenyésztett muraközi lovakkal minden gazdasági munkát legkisebb fennakadás nélkül végeztek. A szántást 20-22 cm mélyen két ló úgy végzi, mint 4 ökör. Fuvarozásnál mély homokban a 7 km távolságban lévő vasútállomásra 3 ló 15-18 q teherrel hármat fordul, míg 4 ökör erőltetve csak kettőt, s miután egész héten ezen munkákat teljesítették, pihenőül vasárnap kőműveseket, stb. szállítanak 18-20 km távolságra. Ha szükséges ügetésben is minden erősebb ostorozás nélkül jobban elmennek, mint egy fuvaros, sem mély agyagos sár, sem síkos hegy nem fárasztja ki. Tenyészetünk származása: 1875-ben Szentilonán (Csáktornya) vásáron vett 4 kanca (158 cm) és egy méntói származik.

Egy hibája van a muraközi lónak: az ellesi hányad nem kedvező, 20-22 kanca után 12-14 csikó, de ez részben a folytonos erőltetett munkának tulajdonítható."

A másik cikk idézete: "Igáslovaink téli takarmánya darabonként 5 kg csutkás tengeri dara, 1 kg melasz és zabszalma ad libitum, nyáron 5 kg zab, és lucerna ad libitum."

Igáslovaink egyéb igásállat hiányában a gazdaságban előforduló összes fogatos munkát végzik. A délvidéki éghajlat kitűnő befolyással van a nehézlovak egészségi állapotára, amit legjobban bizonyít az, hogy 104 darabból álló állományunk egészségi állapota kitűnő, megjegyezvén, hogy 34 db saját nevelésű csikónk kivételével valamennyi muraközi lovunk a Muraközből importáltatott, részben rúgott csikó korában, részben pedig mint kifejlett ló, mi szintén fényes bizonyítéka annak, hogy az ország déli részén is ezen lófajta nagyszerű eredménnyel akklimatizálódott.

Leggyakrabban a kólikával van bajunk, egyéb belső betegséget még alig tapasztaltunk lovainknál, míg annál sűrűbben fordul elő csüdsömör, mely ellen úgy védekezünk, hogy lovaink csüdszőreit rövidre lenyírjuk, így kifogás után a lovak lába gyorsan megszárad."

Reális megítélések. Logikus következtetések. Mégis azt kell mondani, hogy nem a nagybirtok védelme, hanem inkább a hátaslótenyésztés biztosítása és a keveredési lehetőségnek a meggátlása céljából rendelkezés adatott ki, az ún. "zárttenyészet", amelynek értelmében a birtokosok csak saját muraközi kancaállományukra használhatnak muraközi mént, saját használatra tarthatnak és csak saját kancáikat szabad vele fedeztetni. Kifelé a fedeztetés hatóságilag tilos. Az meg természetesen kivihetetlen, hogy egy-egy parasztgazda 1-2 muraközi kancájához mént tartson, amellyel egyéb kancákat nem fedeztethet.

Nem is terjed tovább a muraközi, csak a közép- és nagybirtokra. Ezeken a helyeken létesítettek a két háború között egyezséges muraközi tenyészeteket. Ezekből 1-2 mént az állam felvásárolt. Ilyen egyezséges muraközi ménes volt a kajdacsi Sztankovánszky-féle, a tengelici Csapó-féle, a rásonyi és a kisterenyei.

Oldal: ♥ A Muraközi Ló ♥
We ♥ Horse! - © 2008 - 2024 - avilagmindenealo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat